Egy hete talált rá a lányom (14 éves) véletlenül az állatkereskedésben, (amíg én a szomszédban vásároltam) egy furcsa kis állatkára.
Izgatottan behívott, hogy nézzem meg mi ez. Megkérdeztük a kereskedőt, hát axolotl. Mondom hú és az mi :) Elmondta elég bőven amit nagyjából tudni kell róluk. Ketten voltak egy vadas és egy fehér színű. A lányom természetesen szerette volna szülinapjára. Persze mint mindig minden állatunk beszerzése előtt utánajártam neten, hogy kit is telepítünk be magunkhoz új családtagnak. Ahogy időm engedte olvasgattam az állatka után.
5 éven keresztül volt halas akváriumunk, amiből tavaly végleg kihaltak a halaink, és azóta szárazon volt tartva csak üres díszként a nappaliban. Kapva kaptam az alkalmon, mivel szerettem volna halakat venni bele, akkor mondom legyen axi. Pár napba beletelt míg olvasgattam utánuk, és rendbe hoztuk az akváriumot (kövek átfőzése, szűrők, csövek áttisztítása stb.) Míg múlt hét pénteken feltöltöttük vizel és hagytuk egy napig, hogy a klór elpárologjon, szombaton lementünk az állatkákért.
Szomorúságunkra eladta a kereskedő a párt, de vigasztalásul a másik akváriumában egyedül volt egy fehér "szörnyecske". Mivel nem igazán értünk hozzá haza hoztuk, (habár én mint felnőtt vártam volna) de a lányom már nagyon be volt sózva érte, és mivel van egy ismerősünk akinek szintén van és egyedül tartja, mondtam hogy rendben. Találunk mellé majd egy párt.
Hát arra nem gondoltam h az nem lesz egyszerű, mivel a mi kicsikénk már 15 cm az elejétől a végéig. Gyönyörű. Mikor több időm lett a hétvégén, tovább olvasgattam a neten, és akkor találtam rá erre az oldalra (sajnos későn), mert itt egy két tanácsot kaptam már, hogy kicsiket nem lehet mellé tenni csak elválasztva stb.stb. Ráadásul kicsikből tudtunk volna egyszerre kettőt is venni, de hát mondanám megint nekem volt igazam, hogy várni kellett volna. De nem mondom, mert egy hét alatt megszerettük a mi kis "szörnyellánkat", aki tulajdonképpen nem csinál semmit, csak kukucskál azzal a rojtos kis fejével, és egyik sarokból úszik a másikba.
Pont ma olvastam a topikon, hogy csipesszel etetik, mondom megpróbálom, habár nekem az élő szúnyog lárvák simán kiúsztak a csipeszből, és össze - vissza kunkorogtak az akváriumban, a "halucink" meg gyakorlatilag mintha nem is látná őket. Volt h a fején tanyázott az egyik lárva
Na mondom akkor ahogy olvastam, megpiszkálom az orra előtt . Olyan gyorsan kapott rá a csipeszre és a benne még megmaradt szúnyogokra, hogy megijedtem. Nem gondoltam, hogy ilyen erővel vadászik. 
Olvastam, hogy van aki etetőtálra teszi a kaját
hogyan, hiszen az áramlás leviszi róla, mondjuk a tubiflex megáll egyhelyben, de a szúnyogok szétúsznak. Na mindegy, de a csipeszen fellelkesedve, holnap veszek fagyasztott halat, és megpróbálom kézből etetni. Lehet, hogy az akvárium vizéből is leengedünk 10-15 cm-t, mert így könyékig ázunk a vízben, mert az akváriumunk mérete: 90 széles, 45 mély, 45 magas kb. 120 literes. Ezt egy 300-as külső szűrő szűri, és egy külső elhelyezésű levegőztető szolgáltatja az oxigént. Majd még követ szeretnék benne cserélni, mert előszeretettel bekapja amikor kajál, de látom azzal a lendülettel ki is köpi :) Megpróbálok képet feltölteni a "haluci"-ról, remélem sikerül. Egyenlőre ennyit tudtam 1 hét után írni bemutatkozást, remélem előbb - utóbb találunk mellé barátot, vagy barátnőt, mert igazából azt sem tudjuk milyen nemű. Ezért nincs is még neve.
Azt elfelejtettem leírni, hogy Érden lakunk egy családi ház tetőterében és éppen a lehető legrosszabb időben szereztünk be egy hűvöset kedvelő cuki lényecskét. Sajnos hűtéssel is 26 fokos a vize, de egyenlőre jól érzi magát, és naponta etetem, mert olvastam hogy melegben jobb ha többet eszik.
Hát egyenlőre ennyi, de biztos lesz még amit tudok írni.
