Én a nyáron kezdtem el foglalkozni az axikkal, egy állatorvosnál figyeltem fel rájuk. Rögtön megtetszettek. Sokat gondolkodtam, hogy kell-e nekem ilyen állatka, hiszen mindenféle vizi dologtól írtózom, nem nagyon tudom megfogni sem a halat, sem a hasonló élőlényeket. Kivételt képeznek a békák, és most már az axolotlok. Szóval gondolkodtam és végül arra jutottam, hogy szeretnék. Ígéretet kaptam, hogy születésnapomra ez lesz az ajándék. Így is lett. Sajnálatos módon Axel (így hívták az első axim) két nap után elpusztult, azt nem tudom, hogy miért, valószínűleg az állatkereskedésben, ahonnan hozták, nagyon nem volt jó helyen, beteg volt. Nagyon megsirattam, szomorú voltam és úgy éreztem, hogy béna vagyok én ehhez. De aztán visszamentünk az állatkerekedésbe szólni, hogy gond volt az axival és elpusztult. A csaj, aki ott volt kiröhögött bennünket, majd lazán közölte, hogy hát akkor adnak egyet ingyen. Hát köszi szépen, gondolhatjátok, hogy nem kellett. Egy barátomtól kaptam a mostanit, Bubi lett a neve, fekete és nagyon szép. A szűrőkkel megszenvedtem, mert az előző kereskedésből nem adtak hozzá mindent, ami kellett volna, és én nem értek hozzá. Kerestem egy másik kereskedést, ott már nagyon normálisak voltak, mindenről kaptam felvilágosítást, megvettem, ami még kellett az akváriumba, berendeztem és jelentem Bubi most már nagyon jól érzi magát, legalább is én úgy látom.
Nagy valószínűséggel lesz egy társa is, egy fehér axi.
Azt még ki kell derítenem, hogy mennyi kaját kell adni neki, mert én úgy hallottam vagy olvastam, hogy amíg kicsik, addig minden nap egyszer meg kell etetni, csak azt nem tudom még, hogy elég-e neki az, amennyit adok neki. Napról napra egyre falánkabb, ma még az ujjam is bekapta.

/Users/renatakaloczi/Pictures/iPhoto Library/Modified/2011/Oct 6, 2011/IMG_1386.jpg
/Users/renatakaloczi/Pictures/iPhoto Library/Modified/2011/Oct 6, 2011/IMG_1390.jpg