Liquid

[liquid]

Sziasztok!

Harmadik éve, hogy először megláttam az axolotl-t az aréna pláza noé bárkája nevű üzletben (utólag kiderült a legdrágább helyet sikerült kifognom), rögtön tudtam, hogy ilyen állatokat szeretnék otthonra. Azóta több-kevesebb sikerrel nevelem a kicsiket, volt, hogy a tető hiánya miatt ugrott ki egy vadasom, és elpusztult, volt hogy túl kicsi vadast vettem és a nagyok megették, de azóta sokat tanultam és most már két fehér (nem albínó) - Bukfenc és Cafat - és egy vadas színű - Szotyi - állandó tagja a családnak :)


Bukfenc a legidősebb lány, Ő volt az egyik első axim, sokmindent átélt, többször kiugrott, egyszer az akkori cicánk mentette meg, aki állandóan ki akarta őket halászni. Kiugrott szegény, és ha a cica nem viszi be a nagyszobába a szájában az éppen otthon tartózkodóknak, tuti meghal ő is. Szerencsére apróbb karcolásokkal ugyan, de túlélte, azóta Ő a "veterán", mintha háborúból jött volna, cikkcakkos a farka, és az egyik haja csak félig van meg, de töretlen életkedvvel és nagy hajjal éli ő is mindennapjait :)

Buki

Cafat a legnagyobb fiú, Ő mindent megeszik ami mozog, szeret lövészárkokat ásni, teljesen át tudja rendezni az aljzatot este amikor nem veszem észre. Persze reggel mikor felkapcsolom a fényt, rögtön elbújik és néz mint aki nem csinált semmit :)

Cafi

Szotyi a legkisebb, Ő egyenlőre úgy néz ki fiú lett. Igazából én csak a nevelőapja vagyok, Ő Rayláé, de neki nincs akváriuma otthon, így nálam van :) Ő a legakaratosabb, ha Ő be akar menni a barlangba, akkor be is megy, a többieknek pedig ki kell menni, ilyenkor néz kifele mintha a trónjára ült volna fel :) Ő figyel a legjobban a környezetére, ha éhes és meglát akkor rögtön jön és könyörög, egyedül Ő látja tisztán az akváriumon kívüli világot :)

Szotyi

Még pár kép:

Mindenki

Kaja lesz?

[Rayla]

Sziasztok!

Én lennék a nevelőanya, és Liquid barátnője, az én pici "fiam" II. Szotyi. I. Szotyi sajnos Buki és Cafi hasában végezte, még túl picike volt.

Csak pár helyesbítés Bukit és Süsüt anno az Árkádban, nem pedig az Aréna plázában vettük, csak ha valaki keresné a boltot, azért javítom ki.

Szotyika a két nagy társaságát élvezi a mindennapjaiban. Mindig is szerettem volna egy "saját" axit, de nekem tekik vannak az akváriumomban - ők is tündériek, de tuti megennék az axit, igazából mindent ami mozog-, és mégegy aksi már nem férne el sehol Szotyinak. Meg hát, így apuci neveli. :)

Itt a 2 kedvenc képem Szotyiról:

az első etetések egyike :)

Kukucs

[liquid]

Vúúhúú, hazajöttél? Végre! Kaja??

[liquid]

Nah legyőzve a lustaságom, csináltam pár új képet. A kupit az akvárium felett és alatt ne nézzétek

Nehéz őket lekapni, mert általában rejtőzködő üzemmódban vannak nappal :)

Szotyi

Szoyti2

Akvárium

3an

[Zsucy]

Cukik!

[liquid]

pár kép, nemrég találtam. Gyűlnek, majd rakok fel még :)

[liquid]

Nah hát akkor összefoglalom pár mondatban a nyarat, most van egy kis időm.

A háromból két axim nem élte túl a nagy meleget. A két fehér egy hétre egymás után elment, így el kellett temetnem őket az orgonabokor alá. Az első, Bukfenc volt a leggyorsabb, Ő mondjuk az élete köbö 4 éve alatt mindig is vékonyka, szomorkás, lassú volt, valószínű genetikailag sem volt rendben, mert steril volt szegény. Régóta csodáltam, hogy hogy marad életben, meg hogy képes mászkálni annyi kajával amennyit eszik akármilyen is volt a vízminőség/ph stb. Ő volt a legidősebb, túlélt macskatámadást, vízből kiugrást, külső szűrőt szétszedve hasnál való felszívást is, így utólag visszagondolva csoda, hogy eddig bírta szegényke.
Utána Cafat jött, aki valószínű hőgutát kapott (nyálkás bőr, farokkal felfele lebegés) plusz rá valami fertőzést (lehet ez is a meleg számlájára írható) a farkára. Ő eljutott a dokiig, aki adott neki antibiotikumot, amitől a seggén lévő nagyobb piros duzzanat lejjebb is ment, de a lebegést nem hagyta abba, és a harmadik szuriig már Ő sem bírta ki, reggel nem ébredt fel (ami nem igaz, mert az enyémek nappal aludtak és este túrtak-szürcsöltek-kopogtak-árkot ásstak), így mondhatni, reggelre végleg elaludt.

Az egészben a furcsa, hogy a vadas színűm vígan elvan ugyanebben a környezetben, se fertőzés, se étvágytalanság, se semmi, minden reggel les kifele a sarokban, hogy mikor kelek fel, és szinte minden délután ugyanúgy kunyerálja a kishalat.
Nemksokára keresek neki fiú társat ( így egy év után kiderült, hogy nem is fiú, hanem lány.... :) ) de innentől csak is vadas szinűt fogadok be a szubjektív genetikai véleményem miatt :)


u.i.: Dokihoz legközelebb csak nagy műtétre viszek axit. A hűtőzésről sem tud semmit :) Innentől bármi van, rögtön megy be a frigóba :)

[Titkos3]

Nah hát akkor összefoglalom pár mondatban a nyarat, most van egy kis időm.

A háromból két axim nem élte túl a nagy meleget. A két fehér egy hétre egymás után elment, így el kellett temetnem őket az orgonabokor alá. Az első, Bukfenc volt a leggyorsabb, Ő mondjuk az élete köbö 4 éve alatt mindig is vékonyka, szomorkás, lassú volt, valószínű genetikailag sem volt rendben, mert steril volt szegény. Régóta csodáltam, hogy hogy marad életben, meg hogy képes mászkálni annyi kajával amennyit eszik akármilyen is volt a vízminőség/ph stb. Ő volt a legidősebb, túlélt macskatámadást, vízből kiugrást, külső szűrőt szétszedve hasnál való felszívást is, így utólag visszagondolva csoda, hogy eddig bírta szegényke.
Utána Cafat jött, aki valószínű hőgutát kapott (nyálkás bőr, farokkal felfele lebegés) plusz rá valami fertőzést (lehet ez is a meleg számlájára írható) a farkára. Ő eljutott a dokiig, aki adott neki antibiotikumot, amitől a seggén lévő nagyobb piros duzzanat lejjebb is ment, de a lebegést nem hagyta abba, és a harmadik szuriig már Ő sem bírta ki, reggel nem ébredt fel (ami nem igaz, mert az enyémek nappal aludtak és este túrtak-szürcsöltek-kopogtak-árkot ásstak), így mondhatni, reggelre végleg elaludt.

Az egészben a furcsa, hogy a vadas színűm vígan elvan ugyanebben a környezetben, se fertőzés, se étvágytalanság, se semmi, minden reggel les kifele a sarokban, hogy mikor kelek fel, és szinte minden délután ugyanúgy kunyerálja a kishalat.
Nemksokára keresek neki fiú társat ( így egy év után kiderült, hogy nem is fiú, hanem lány.... :) ) de innentől csak is vadas szinűt fogadok be a szubjektív genetikai véleményem miatt :)


u.i.: Dokihoz legközelebb csak nagy műtétre viszek axit. A hűtőzésről sem tud semmit :) Innentől bármi van, rögtön megy be a frigóba :)

Nagyon sajnálom szegényeket!

[Monique]

Nah hát akkor összefoglalom pár mondatban a nyarat, most van egy kis időm.

A háromból két axim nem élte túl a nagy meleget. A két fehér egy hétre egymás után elment, így el kellett temetnem őket az orgonabokor alá. Az első, Bukfenc volt a leggyorsabb, Ő mondjuk az élete köbö 4 éve alatt mindig is vékonyka, szomorkás, lassú volt, valószínű genetikailag sem volt rendben, mert steril volt szegény. Régóta csodáltam, hogy hogy marad életben, meg hogy képes mászkálni annyi kajával amennyit eszik akármilyen is volt a vízminőség/ph stb. Ő volt a legidősebb, túlélt macskatámadást, vízből kiugrást, külső szűrőt szétszedve hasnál való felszívást is, így utólag visszagondolva csoda, hogy eddig bírta szegényke.
Utána Cafat jött, aki valószínű hőgutát kapott (nyálkás bőr, farokkal felfele lebegés) plusz rá valami fertőzést (lehet ez is a meleg számlájára írható) a farkára. Ő eljutott a dokiig, aki adott neki antibiotikumot, amitől a seggén lévő nagyobb piros duzzanat lejjebb is ment, de a lebegést nem hagyta abba, és a harmadik szuriig már Ő sem bírta ki, reggel nem ébredt fel (ami nem igaz, mert az enyémek nappal aludtak és este túrtak-szürcsöltek-kopogtak-árkot ásstak), így mondhatni, reggelre végleg elaludt.

Az egészben a furcsa, hogy a vadas színűm vígan elvan ugyanebben a környezetben, se fertőzés, se étvágytalanság, se semmi, minden reggel les kifele a sarokban, hogy mikor kelek fel, és szinte minden délután ugyanúgy kunyerálja a kishalat.
Nemksokára keresek neki fiú társat ( így egy év után kiderült, hogy nem is fiú, hanem lány.... :) ) de innentől csak is vadas szinűt fogadok be a szubjektív genetikai véleményem miatt :)


u.i.: Dokihoz legközelebb csak nagy műtétre viszek axit. A hűtőzésről sem tud semmit :) Innentől bármi van, rögtön megy be a frigóba :)

Jó ég, egymás után? Borzalom Sajnálom

[Maya]

Nah hát akkor összefoglalom pár mondatban a nyarat, most van egy kis időm.

A háromból két axim nem élte túl a nagy meleget. A két fehér egy hétre egymás után elment, így el kellett temetnem őket az orgonabokor alá. Az első, Bukfenc volt a leggyorsabb, Ő mondjuk az élete köbö 4 éve alatt mindig is vékonyka, szomorkás, lassú volt, valószínű genetikailag sem volt rendben, mert steril volt szegény. Régóta csodáltam, hogy hogy marad életben, meg hogy képes mászkálni annyi kajával amennyit eszik akármilyen is volt a vízminőség/ph stb. Ő volt a legidősebb, túlélt macskatámadást, vízből kiugrást, külső szűrőt szétszedve hasnál való felszívást is, így utólag visszagondolva csoda, hogy eddig bírta szegényke.
Utána Cafat jött, aki valószínű hőgutát kapott (nyálkás bőr, farokkal felfele lebegés) plusz rá valami fertőzést (lehet ez is a meleg számlájára írható) a farkára. Ő eljutott a dokiig, aki adott neki antibiotikumot, amitől a seggén lévő nagyobb piros duzzanat lejjebb is ment, de a lebegést nem hagyta abba, és a harmadik szuriig már Ő sem bírta ki, reggel nem ébredt fel (ami nem igaz, mert az enyémek nappal aludtak és este túrtak-szürcsöltek-kopogtak-árkot ásstak), így mondhatni, reggelre végleg elaludt.

Az egészben a furcsa, hogy a vadas színűm vígan elvan ugyanebben a környezetben, se fertőzés, se étvágytalanság, se semmi, minden reggel les kifele a sarokban, hogy mikor kelek fel, és szinte minden délután ugyanúgy kunyerálja a kishalat.
Nemksokára keresek neki fiú társat ( így egy év után kiderült, hogy nem is fiú, hanem lány.... :) ) de innentől csak is vadas szinűt fogadok be a szubjektív genetikai véleményem miatt :)


u.i.: Dokihoz legközelebb csak nagy műtétre viszek axit. A hűtőzésről sem tud semmit :) Innentől bármi van, rögtön megy be a frigóba :)

Részvétem Azt szabad megkérdeznem, hogy hova, melyik dokihoz jártok?

[Sendy]

Részvétem Azt szabad megkérdeznem, hogy hova, melyik dokihoz jártok?

Grááfékhoz ment.