Axolotlt először a Pokémonban láttam: "NICSAK, ÉLŐ POKÉMON!!!" címen.
Egyszer csak jött egy e-mail egy ismerőstől, hogy ingyen adna axit… ami mégsem úgy lett, de addigra a kedvünket már nem vehette el, így kerestünk más forrást.
Az akvárium és berendezése ezer éves családi örökség, édesapám kipróbált eszközei, ez adott volt.
Nézeteimet tekintve (amit sokan támadni fogtok) a természetesség híve vagyok, nem a hypoé. Mint vidéki állattartó, ebben a szemléletben lettem nevelve. Számom az akvárium egy élő dolog, amiben nem csak halak, hanem növények, parányok, baktériumok és egyéb immunrendszer-erősítő stresszhatások vannak, melyek távol állnak a „mindentől védem és féltem” stílustól. Felelős állattartó vagyok, és felellőségemnek érzem, hogy ne kényelmesedjenek el a lények.
Számomra nem csak az axik gondozása élvezet, de az akvárium építése is. Szeretem a díszletet magam készíteni, faragni, kifőzni, akár bújóról, akár talajról van szó. Vonatkozik ez a növények és ételek saját beszerzésére is.
Az én ellenpontom a párom, aki naiv és szkeptikus, inkább otthon marad, nem megy melózni, mert „mintha sötétebb lenne a víz”. Féltő gondoskodása nem engedi nekem az extrém gondolatokat. Mi így kiegészítjük egymást, az axiknak meg marad az arany középút.
A picik mostanára kb. 5-6 centisek. Albínó, vadas, arany. Nevük nincs, mert párom nem hajlandó még elnevezni őket… -.-
Arany (előzetes nevén Engel von Gold): a legnagyobb, mégse a legfalánkabb. Hármuk közül a legnyugisabb.
Albínó (Zweigel von Weiß): a legfalánkabb jószág. Mindent megeszik és rengeteget. Még csak 5 centis, de már túrja az avart, s vizsla stílusával cserkészi be áldozatát. Sokszor, mint a bálna, nyitott szájjal úszik és kapja be röptében a fehérszúnyoglárvát.
Vadas (Dreigel von Wild, becenevén Kisgyökér): a legkisebb. Későbbi alomból való, 2 centivel kisebb a többinél. Egyik lába mintha nem akarna nőni, így féloldalasan kapaszkodik a köveken. Enni kevésbé óhajt társaihoz képest, és nem szereti, ha a tubi varkarja a hasát vagy az állát. Imád a növényekre tespedni.
