Magyar Axolotl Fórum

Kedves Fórumozók!

Bár egyszerű az ételfajták ismeretetése új fórumrész, még is írnék róla pár fontosabb dolgot.

4 témakörre tagoltuk:

• Élő táplálék és friss hús >>>
• Fagyasztott táplálékok >>>
• Tápok, táplálék kiegészítők, speciális táplálékok >>>
• Tilos és ellenzett táplálékok >>>

Az élő táplálék és friss hús szorosan összekapcsolódik a fagyasztott táplálékokkal, hiszen amit élve, azt többnyire fagyasztva is lehet adni, ezért az egyes táplálékok részletes leírását az élő táplálék és friss hús topikban olvashatjátok ahol találtok linket ugyanezen táplálék fagyasztott leírásához, ahol leginkább a márkákról, és a velük kapcsolatos tapasztalatokról van szó.

Három féle színjelölést használunk időről időre az egyes ételfajták leírásában:
- zöld - javasolt táplálékfajta
- kék - javasolt de oda kell figyelni bizonyos dolgokra (pl nincs kellő tápértéke, vagy az állat nem biztos hogy elfogyasztja
- piros - ellenjavallott, tilos

Az új etetés fórumrészbe csak moderátorok, adminok és kék cikkírók írhatnak. Ha kérdésetek van, azt továbbra is az eddig megszokott topikokban tegyétek fel.

Mivel és hogyan etessünk?

Csipesz:
Axolotl etetésnél a leggyakoribb és talán legpraktikusabb etetési eszköz. Nem kell benyúlni a hideg vízbe, hogy lefagyjon a kezünk, mások magától az élő víztől undorodnak. Etetőcsipeszeket különböző hosszúságban lehet kapni, de a 30 cm közeli méret az ideális.
Van egyenes és görbített végű. Axolotlok esetén a balesetek elkerülése miatt csak az egyeneset javasoljuk! Az etetőcsipeszek vége lekerekített, így nem tudnak akkora sérülést szenvedni, ha valahogy sikerül bekapniuk.
Csipesszel úgy etetünk, hogy a tápláléko 1-2 cm magasan helyezzük el a csipeszben. A csipeszt függőlegesen tartjuk a vízben, a hegyével szinte súrolva az akvárium alját, így nem tudnak ráharapni, bekapni. Ha túl kicsi a csipesz és nem tudjuk az aljzathoz nyomni az alját, akkor figyeljünk hogy az állattal mindig 90 fok körüli szöget zárjon be. Nagyon fontos, hogy a csipesz hegyét semmilyen módon, sose tartsuk oda az állatnak, mert biztosan rákap és sérüléseket szerezhet.

Kéz:
Vannak akik kézből szeretnek etetni. Ennél az etetésnél gyűrűket, karkötőt, órát le kell venni, és hosszú vagy éles köröm esetén nem javasolt. A kezet alaposan szappannal meg kell mosni és jól leöblíteni, hogy semmi se kerüljön a vízbe a kezünkről (ezért is kell mindentől megszabadulni, nem pedig azért mert vizes lesz). Talán a legjobb módszer, ha a tenyerünkbe rakjuk az táplálékot, ökölbe szorítjuk a kezünket, majd a víz alatt lassan nyitjuk ki, így nem szóródik el a táplálék.
Figyelembe kell venni, hogy sok axolotl utál így táplálkozni, vagy eleve a tenyésztő által csipeszhez és nem kézhez vannak szoktatva. Ilyenkor fokozatos szoktatással lehet elérni, hogy bizalommal egyen a kezünkből. Az ujjainkra úgy figyeljünk mint a csipesz hegyére, ha az állat orra elé kerül, jó eséllyel megpróbálja megenni. Ilyenkor ne ijedjünk meg, hagyjuk hogy ő maga rájöjjön, hogy ez nem kaja, és elengedjen minket. Ilyenkor nagyon veszélyes az éles vagy hosszú köröm, mert felsértheti az állat száját.

Beszórás:
Sokan teljesen sima (pl üveg) etetőtálat, vagy kavicsmentes területet használnak az akváriumban. Oda beszórják a táplálékot, és az állat onnan kieszi. Mindig ellenőrizni kell, hogy minden állat kellően evett, illetve állatunk partner-e az ilyen táplálkozásban, mert egyesek nem hajlandók semmit se a földről enni, míg mások a kavicsokat is felborogatják egy-egy szúnyoglárváért.
Beszórásnak minősül ha az állat orra elé egyesével potyogtatjuk az ételt. Ez elég jól működik NovoLotl tápnál, mert azt nagyon kevés axolotl hajlandó a földről felszedni, de ha fentről potyog, akkor élvezettel vadászik rá.

Kicsik etetése:
Növendékek etetése: 1-2 hónapos axolotl-ok kizárólag élő eleséget fogyasztanak, így a teendőnk a mozgó, csapkodó, ugráló eleség beszórása. Innentől már csak annyi a feladatunk, ha a maradék elhalt, ki nem kelt táplálékot leszívjuk vízcserekor. 3 hónapos kortól kezdhetjük meg a fagyasztott eleséggel való táplálást. Tapasztalataink alapján legegyszerűbb ilyenkor egy üres részt hagyni az akvárium egyik sarkában és oda beszórni az eleséget, igaz nem nagy mennyiség amit a picik ebben a korban megesznek, viszont annál inkább több idő mire elnyamnyogják. Hátránya, hogy nem tudjuk szabályozni melyik kicsi-mennyit evett, így megeshet, hogy az egyik eleszi a másik elől a táplálékot. Már ettől a kortól érdemes „megtanítani” nekik a csipeszes etetést, legtöbbjük már 3 falat után összekapcsolja a csipeszt a kajával, így egy etetés (5 perc) alatt megtanítható.

Vitaminozás:
Komoly probléma lehet, hogy hogyan adjuk be a vitaminokat felnőtteknek. Talán a legegyszerűbb a NovoLotl tápra rácseppentve, hagyni, hogy felszívja és úgy bedobni egyesével. Másik lehetőség, hogy a tenyerünkbe vesszük a majdnem etetés állapotra kiolvadt szúnyoglárvát, és arra cseppentünk párat. Szorosan összecsukjuk a tenyerünket ökölbe, majd nagyon lassan nyitjuk ki. Látszik az Atvitol sárgás színe a vízben a tenyerünk közepén. Az állat pedig egy szippantással az egészet felszippantja vörös szúnyoglárvával.

Etetés utána takarítás:
Nem győzzük hangsúlyozni ezt a témát, és mivel ez is a "hogyan etessünk" része, így ismét szót ejtünk róla. Az aljzaton maradt táplálékokat másnap fel kell szívni légpumpacsővel a kavicsok közül még a következő etetés előtt. Kivételt képeznek a friss húsok, mert azokat az etetés után azonnal, vagy ahogy megtaláljuk őket az akváriumban, azonnal kell eltávolítani. A többi táplálékot még összeszedegethetik másnapig, addig nem indulnak különösebben rohadásnak.
Miért?
Egyrészt bomlásnak indulnak és nagy mennyiségben árthatnak a biológiának, másrészt az axolotlok képesek volnának a 3 napos, már penészvirágzásnak indult vörösszúnyoglárvát is megenni, ha megtalálják a kavics között. Ez pedig gyomorrontáshoz, bélproblémához is vezethet könnyedén.

Kiegyensúlyozott táplálás elve

Ahhoz, hogy axolotlunk egészséges legyen, elengedhetetlen a kiegyensúlyozott, változatos táplálás.

Törekedni kell a természetközeli táplálékokra. Axolotl táppal nyilvánvaló, hogy nem találkoznak a természetben, sokkal inkább szúnyoglárvákkal, bolhákkal, halakkal, néha egy egy vízbe fulladt bogárral.

A legjobb táplálék 10 cm-nél nagyobb axolotloknál az élő, jól táplált, egészséges kishal volna, melyet le tud vadászni. Így minden a gyomorba kerülne: kishal gyomortartalma ami értékes algákat tartalmazhat, csontozat, bőr, pikkelyek, hús, agy... A axolotl szervezete feldolgozza azokat, amikre szüksége van, a többi pedig távozik kellő minőségű és mennyiségű salakanyagként.

10 cm-es kor alatt édesvízi apró rákok (köznyelven vízibolhák), szúnyoglárvák esetleg 1-2 napos ivadékhalak teszik ki táplálékuk fő részét. A szervezetük ezeket is várja el, hiszen az evolúció így alakította ki.

Ha változatosan és nagyja részt olyan táplálékokkal etetjük kedvenceinket ami hasonló természetes élőhelyükön valóhoz, akkor egészségesebbek lesznek. Az egyoldalú vagy természetes táplálékot nélkülöző étrendnél az állatok hajlamosabbak a betegségekre, érzékenyebbek, kedvetlenebbek, könnyen kialakul elhízás, vitaminhiány.

Valahol mindenkinek igaza van...

Mindannyiunknak másabb a véleménye az axolotl táplálást illetően. Mindenki másban lát veszélyt, és valahol igazuk van. Nincs igazán helyes út, mindig bele lehet kötni egy ételfajtába még akkor is ha mi magunk javasoljuk.

Leírnék pár ellenérvet, és felvetést az ételekkel kapcsolatosan:
- bolti csirkemáj, csirkeszív: tápozott, gyors növésű, akár hormonálisan is kezelt csirkehús vajon tényleg egészséges?
- házi csirke: csak annyi E-betűt evett amit mi engedtük, de vajon milyen baktériumflórával rendelkezik? Mert a bolti húsokat azért ellenőrizgetik... hébe... hóba
- élő vizibolha, kandics: kevesen foglalkoznak ténylegesen tenyésztéssel, sokkal egyszerűbb kimenni egy valamilyen tóra, aztán hálózni egyet, így igen sokféle élőlényt is kapunk a bolhák mellé (szitakötőlárva, ami a picikre veszélyes, idegen bacikat, apró "izéket" (férgek, rákok, papucsállat, hidra, csiga... illegális bevándorlókat magyarán)) A probléma, hogy ettől meg tudnak-e betegedni, jó-e?
- bolti élő díszhal: nem tudni honnan származik, vajon mennyi betegséget hordoz magában, sok a külföldi hal, és sok betegséget cipelnek be.
- giliszta: vajon honnan kellene olyat szerezni ami nem bántja az axikat? Ássunk a kertben? Hogy aztán a teljes kerti bacikultúrát nagy dózisban kapja meg az állat? Vagy vegyünk horgászboltban? Arról még annyit se tudunk, mint amit magunk ásunk.
- fagyasztott kaják: néha igen érdekes képződményeket lehet benne találni, mint bogarak, zsinegek, cigarettacsikk.... még a márkásakban is előfordul időnként egy-két "érdekesség"
- axolotltáp: gabona van benne... az meg minek?
- kertben szedett tücsök: ki tudja mikor volt permetezve, vagy milyen állat ürülékét járta meg az az állat?

Mint látható igazán nehéz volna olyan ételeket javasolni, amibe még magunk se tudunk belekötni igazán, de a tilos listások még ilyen aggályokon felül is hordoznak kockázatokat.

A legjobb, ha az összes táplálékot magunk tenyésztjük ellenőrzött körülmények között, mert akkor biztosak lehetünk abban, hogy mit adunk az állatnak.

A házilag tenyésztett állatok immunrendszere sajnos másabb, mint a vadon befogott, vagy vadon tenyésztett állatoké. A mi axijaink könnyen elpusztulnának eredeti élőhelyükön, már ahol még megtalálhatóak. Természetesen nem kell őket teljesen steril környezetben tartani, hiszen nem abban nőttek fel, de ne is tegyük őket pl kerti tóba, vagy folyóba.

Mindenkinek saját gondolkodása és félelmei szerint megítélnie, hogy mi az amit bevállal, mi az amit nem, de soha ne az állat rovására tegyük ezt. Mi itt a fórumon igyekszünk legjobb tudásunk szerint tanácsolni, de mint látható, tanácsolni még csak csak tudunk tuti megoldást (házilag ellenőrzött körülmények között, karanténozott táplálékok tenyésztése), de valljuk be őszintén, hogy ki fog otthon tubi, bolha, csirkefarmot létesíteni az állatai számára?

Beteg axolotl etetése

Sajnos elég gyakori betegségi tünet, hogy az állat nem eszik.

Első teendő ilyenkor mindig a betegség felderítése, hogy mi az pontosan, mi okozza, és az ok megszüntetése. Ha mi nem boldogulunk ezzel egyedül akkor állatorvoshoz fordulunk, aki vagy tud adni valami gyógyszer, vagy sem, de valamit úgy is tud mondani.

Második teendő, hogy kézbe vegyük az állat etetését, ha önmagától nem mutat sok hajlandóságot. Ekkor kerül képbe a Fincsipép.

Fincsipép:
A fincsipép egy híg, apró szemcsés, pépes táplálék, ami könnyen nyelhető, kellően étvágygerjesztő, és amennyiben lehetséges, extra vitaminokat és energiát tartalmaz. A fincsipép tartalmazhat olyan ételeket, amit egészséges állatnak sohase adnánk, de a szükség betegségkor rákényszerít minket, hiszen ilyenkor az a fontos hogy egyen, akkor is ha az nem a legjobb, had egyen olyat akkor is amit szívesen eszik.

Fincsipép összeállítása:
Több alapanyagból az állat szájíze szerint kell összeraknunk,ha egyik kombináció nem jött be, akkor próbáljunk másikat.
Lehetséges alapanyagok:

1. olyan ételek, amiket egészséges állat eszik, de porrá törve (NovoLotl), péppé aprítva (pl: csirkemáj, vörösszúnyoglárva, hal stb)
2. NobilFluid
3. Atvitol
4. Hills speciális konzerv
5. Fix 1-3 haltáp porrá törve
6. egyéb húsevő haltáp porrá törve (változatosabb íz miatt lehet kipróbálni)
7. szőlőcukor feloldva pár csepp vízben

Arányok és összetevők:
Az összetevők fontossági sorrendben vannak felsorolva, az az, az a legjobb, ha minél kisebb sorszámú ételekből tudunk olyat előállítani amit az állat szívesen elfogyaszt. NobilFluidot vagy Atvitolt mindig tegyünk az ételbe, ha az állat úgy elfogadja, ha csak ezek nélkül fogadja el, akkor pár naponta próbálkozzunk újra. A szőlőcukor a végső lehetőség, és nagyon nagyon keveset szabad csak a fincsipéphez adagolni. A többi táp maximum 5%-át érheti el el a szőlőcukor tartalom.

Amennyiben kellően híg (cseppentővel, fecskendővel felszívható és adagolható könnyen) a Fincsipép akkor adható, ha viszont száraz vagy sűrű, akkor pár csepp akváriumvízzel, vagy kiolvasztott vörösszúnyoglárva paszírozott levével higítsuk fel.

A por összetevőket száraz légmentes helyen tartsuk külön, és mindig frissen keverjük hozzá a pépes vagy híg anyagokat.

Adagoló eszköz:
Ezt a legnehezebb találni. Fül, orr cseppentőknek gyakran túl szűk a szája, így nem lehet felszívni fele a fincsipépet, a fecskendők nagy része pedig szorul és erősen kell nyomni, ekkor viszont képen lőjük az állatot táplálékkal és utána már nem fogja elfogadni. Ha nagyon nem sikerül semmit se szerezni, akkor szóba jöhetnek még a szemcseppentős kis 5 ml-es flakonok, melynek szájnyílását kitágítjuk 2 mm-esre. Bármely gyógyszertárban 100 Ft környékén kapható ilyen. Ennél viszont az a probléma, hogy ha túl hígra csináljuk a pépet, simán kifolyhat magától, ki kell tapasztalni a működését.

Sendy írta:Mindkét adagoló eszközből lehet találni megfelelőt.
Cseppentő/pipetta:
Nekem Vetri Liquid DMG cseppentős vitaminszerű készítményből megmaradt a műanyag cseppentő van. Van rajta negyed ml-es beosztás is, műanyag, szétszedhető (könnyebb kimosás érdekében). Belső szájszélessége 2,4 mm, így kellően széles felszívni akár egy daphnia bolhát is (persze a fincsipép ennél hígabb).
Vettem egy mikroszkópot, amihez adtak egy hasonló műanyag pipettát, igaz ez nem szétszedhető így a mosása problémásabb, és a lyukszája is keskenyebb (1,8mm), de a legtöbb gyógyszertári üvegcseppentőnél még mindig sokkal jobb.
Állatorvosomnál szoktam venni 1 ml-es finom járású fecskendőt. Ez 2-3szor drágább (100-110 Ft/db nagyjából) mint a többi ugyanilyen. Lyukszája ideális 2,4 mm. 1-2 darab elég sokáig kitart, míg a gumija tönkremegy. Ezzel is nagyon finoman lehet adagolni a Fincsipépet, de arra figyelni kell hogy előtte hátra majd vissza előre egy pohár felett mozgassuk meg a fecskendő nyomóját, hogy finoman járjon, mert meg tud tapadni. Utána már nem lőjük képen szegény beteget.
Egy jó adagoló felbecsülhetetlen érték, mert ezen múlik részben az etetés sikeressége.

eszközök.jpg (198.47 KiB) Megtekintve 6068 alkalommal

Etetése menete:
Az etetés egyszerű, felszívjuk az etető eszközünkbe a fincsipépet, az állat orra előtt pedig szépen fokozatosan az állat ütemét követve cseppentgetjük a szájához a tápot.
Egy etetés nagyjából fél-egy órányi 5-10 percenkénti könyörgés, hogy egyen, azaz egy etetés legalább 5-szöri próbálkozás. Ha az állat elfordítja a fejét, akkor 5-10 perc múlva újra kell kínálni. Ha két újrapróbálkozáskor eleve elfordítja a fejét vagy elmegy, akkor hagyjuk, nem fog többet enni a következő 1-2 órában már. Naponta ezt a procedúrát 3-5 alkalommal kell elvégezni. Ha már jobb az étvágya, akkor meg kell próbálni kevesebbszer többet lenyeletni vele, és picivel nagyobb szemcséket (porból a mákszem felé haladva). Pár nap bevezető után át lehet lassan állni hogy napi háromszor kap ételt, így jobban ki is van éhezve, igyekezzünk a rendszerességre, mindig nagyjából ugyanabban az órában kezdjük el etetni, hogy megmaradjon a rendszeresség és pontosság, ez nagyon fontos.

Gyakorlati bemutató
Készítettünk egy videót, ami megmutatja, hogy hogyan is működik a gyakorlatban amit eddig leírtunk:
http://vimeo.com/68807599

Etetési utáni takarítás
Nagyon fontos, hogy minden etetés után fecskendővel, vagy légpumpacsővel felszívjuk az el nem fogyasztott ételmaradékokat, mert berohasztja a vizet.

Sok olyan táplálék létezik még amiket nem vettünk górcső alá, de nem szerepelnek a tiltólistán. Ezeket ebben a hozzászólásban fogjuk összegyűjteni, esetleg egy-egy sorral indokolva vonakodásunk, gondolatainkat a táplálékot illetően.

• papucsállatka, apró azálékállatok: túlságosan kicsik axolotl etetéshez
• banánféreg, walterféreg, grindál és televényféreg: beszerzés és tesztelés alatt áll
• krill: utánajárás alatt
• Euglena (ostorosmoszat): túlságosan kicsi axolotl etetéshez
• Drosophila: utánajárás alatt
• Mikro: utánajárás alatt

Végre összeállt a táblázat ami segít eligazodni a táplálékokban. A szokásos színjelölést alkalmaztuk, piros az ellenjavallt, kék az adható fenntartással, zöld az ideális. Mindig előfordulhatnak olyan esetek ahol a pirosból kék vagy zöld lesz SOS helyzetben, ezért a táblázat csak irányadó, nem szentírás, de eltérni tőle csak tanácsunkra javasolt. Fontos kiemelni, hogy a kor tájékoztató jelleggel szerepel a táblázatban. Vannak akik ennél sokkal gyorsabban nőnek, míg mások a koruknak megfelelő méret felét sem érik el beltenyészet miatt, ezért alapvetően a fejbúbtól farokvégig levő cm hosszt vegyük alapul.